31.nap Lugo – As Seixas

Az égi segítőim mellettem voltak! A hányingerrel, hidegrázással és talán még lázzal is átkínlódott éjszaka után, reggel nyomát sem éreztem a tegnapi kellemetlen közérzetnek. Éjjel felmerült bennem, hogy a következő napot busszal kellene megtenni, de szerencsére vagy egy gyors lefolyású vírus, vagy csak egyszerű kifáradás volt a probléma okozója, így minden folytatódhatott tovább a tervek szerint.

20160921_095509.jpg

A hidegben és tejfölnek látszó sűrű ködben indultam. Ez a nyirkos, kellemetlen idő majdnem délig kitartott. Rosszabb mint az eső, mert az alattomos szitáló ködben teljesen átnedvesedtem, esőkabátot nem célszerű felvenni, mert ugyanez történik, csak fordítva, alatta lettem volna tiszta víz az izzadságtól. Dél körül kisütött a nap, gyönyörű kellemes kora őszi idő lett. A gyaloglás akkor kezdett igazán jól esni, az útbaeső szállás sem fogott meg, így úgy döntöttem, hogy eltérek az eredeti tervemtől, és megtoldom a napot 7 km-rel.

Örültem, hogy így döntöttem, a többség megállt, nagyon jó volt egyedül gyalagolni, a gyönyörű galíciai erdőben. Kedvencem Galícia, még akkor is, ha néhol az utat több centi vastag tehénszarból szőtt szőnyeg borítja. Szetetem a burjánzó zöld erdeit, fenyők és eukaliptuszok az óceán sós levegőjébe vegyült illatát. Szeliden hullámzó zöld dombjait, amelyet a nyárvégi napfény még puhábbá tesz.

20160921_123132.jpg

Kedves parasztemberek, akik az istállóból kilépnek, vagy a krumpliszedést abbahagyják ha a kutya jelzi, a bottal kopogó zarándok érkezését. Integetnek, jó utat kívánnak, gyümölccsel kínálgatnak. A hosszabb gyaloglásért megkaptam a jutalmam, nagyon hangulatos albergue-re találtam, igazi oázis volt az út menti erdőben. Egy kis probléma mégis adódott, elszámítottam magam, azt gondoltam, hogy majd ahol megszállok, lesz bolt és tudok vásárolni, mert a zsákom élelmiszer tartaléka minimumra csökkent.

20160921_202805.jpg

Amikor városban jártam, egy nyitva tartó üzletet sem találtam. A nyitvatartás egyébként nagyon sajátos errefelé. Először is nem írják ki, ha mégis kiírják, nem tartják be. Kilenc óra előtt nincs nyitva semmi, akkor még alszanak. Viszont kettő körül bezárnak, mert jön a szieszta. Na, persze a sziesztát betartják rendesen, mert az szent.

A zarándok pusztuljon éhen, ha nem érkezik időben. Ha mégis nyitva találok valamit, akkor azt kell kisakkozni, hogy vajon hol lesz legközelebb ilyen szerencsém. Mit és mennyit vegyek? Melyiket válasszam, haljak éhen, vagy szakadjak meg a cipekedéstől? Itt egyszerű volt a helyzet, nem volt bolt, nem kellet a nyitvatartáshoz igazodni, és éjszaka tudtam aludni, mert nem ettem magam degeszre.

(125)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


4 × = húsz(on) négy