28.nap Grandas de Salime – Padrón

Először a telihold fénye, majd a reggeli felkelő nap sugarai alatt bandukoltam. Első lépéstől emelkedett az út egészen az Alto Acebo magaslatig. Nem voltam kitörő formában, pedig a felmenetet jól bírom, felveszek egy közepes tempót, amit sokáig tudok tartani, de most csak vonszoltam magam. Fel-fel néztem, a magaslat tetején sorakozó szélkerek még nagyon aprónak látszottak.

20160918_102856.jpg

Kerestem a zsákomban egy kis energiabombát, próbáltam gondolataimban elmerülni, egy új lendülettel ismét nekivágtam az emelkedőnek, miközben két dolog lebegett előttem. Át kell mennem a hegy túloldalára, hogy célom elérhessem, illetve a felhők fölé kell kerülnöm, mert ott mindig süt a nap. Hamarosan tényleg fordult a helyzet, már én láttam rá a völgyben úszó felhőkre, a nyújtózkodó napsugarak felmelegítettek és erőt adtak, rövidesen az óriási szélkerekek oszlopai között bújócskáztam.

20160918_124705.jpg

A gerincről ereszkedve lefelé egy elágazás és a jól megszokott kagyló jel, ami az irányt mutatja. Néztem a jelet, valami furcsaság van itt! Igen, az utat jelölő Jakab-kagyló iránya megváltozott! Hát ez már Galícia! Míg Asztúriában a kagyló összetartó sugarai, addig Galíciában a széttartó sugarak mutatják a jó irányt. Csalafinta megoldás, póruljárhat aki nem hallott a jel megfordulásáról. Bizony, a mai nap beléptem az utolsó tartományba, egy heti járásra vagyok Santiagotól. Álom vagy valóság?

Úgy tűnik, mintha az augusztus 21-i vasárnap délutáni lázas készülődés egy pár napja történt volna, az utolsó ellenőrzések, a mérleg kijelzőjén látott elszomorító szám, amit egy újabb kipakolás, átvizsgálás követett, a legfontosabb dolgok ismételt számbavétele…..
És azóta észrevétlenül elröppent négy hét, nem csináltam semmi mást mint tettem a dolgom, legyalogoltam a napi szakaszokat, mentem hegyre fel, völgybe le, gyalogoltam tengerparton, miközben sziklának csapódó hullámok dübörgtek alattam, homokfövenyen partra kifutó hullámok mellett, szűkre méretezett kapukon másztam át, lélekölő aszfalton apadtak előttem a kilométerek, országút forgalmas kereszteződéseiben a forgalomtól elzárt területen igyekeztem biztonságba helyezni magam, míg előttem, mögöttem autók suhantak, körforgalmakban autókat cselezgetettem, átbújtam autópálya alatt, felett, bukdácsoltam vasúti töltésen, szaporán szedtem lábaim a gyalogos forgalom elől elzárt vasúti hídon.

20160918_103028.jpg

Bátran közlekedtem tehenek, bikák és kutyák között. Keresztül mentem kis és nagy városokon, az ország legkisebb falvain, a négy kőházból és egy lakosból álló Montefurado-n, illetve egy olyan településen, aminek kezdetét és végét jelző tábla 60 lépés távolságra volt egymástól.
Megpihentem templomok meghitt csendjében, útmenti kápolnákban, gyertyákat gyújtottam.
Izzadtam a tikkasztó hőségben, áztam-fáztam a szakadó esőben. Éltem a zarándokok puritán életét, szállást kerestem éjszakai pihenőre, legtöbbször zsúfolt albergue-k nyikorgó-csikorgó emeletes vaságyain aludtam, hol felül, hol alul, hidegvízben mosófán mostam.

Élelemről gondoskodtam, többnyire ez okozta a legtöbb nehézséget, minden morzsa elfogyott a zsákomból, még a több napos, vágódeszka vastagságúra préselődött zsemle is fejedelmi étel volt egy sárgarépával. Csodálatos, segítőkész emberekkel találkoztam. Mindezekért cserépe naponta kaptam az adományokat, és most Santiagóhoz közeledve úgy érzem magam, mint amikor a tengerhez közeledtem, és éreztem a sós víz illatát.

20160918_131750.jpg

Az elmúlt hetekben csak az útra és magamra figyeltem, hihetelennek tűnik, hogy már több száz kilométert magam mögött hagyva közeleg az út vége. Így vannak ezzel a többiek is, a beszélgetésekből egyre gyakrabban hallani: “Santiago”. Míg gondolatban végigjártam az itt eltöltött időt, Fonsagradaba érkeztem. Ahogy közeledtem a városhoz, úgy erősödött meg bennem a gondolat, hogy ez nem az én városom, ebben betonrengetegben egy éjszakát sem szeretnék eltölteni. Felütöttem a könyvem, megnéztem a közeli száll?s lehetőségeket, és már indultam tovább Padrónba. Egy erdő melleti lenyűgöző zarándokszállás lakója lehettem, külön szobával, a hűvös estén a hospitelaro kellemes meleget varázsolt nekünk.

 

 

(81)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


+ hat = 7