25.nap Tineo-Borres

Kérésem nem teljesült, az idő egyre rosszabb lett. Reggel 7 fok, eső szél. Az út szép lesz, olvastam tegnap, káprázatos kilátással a környező hegyvonulatokra, csúcsokra. Kapaszkodtam felfelé a sárban, csúszós köveken.

Az olvasottakból semmit nem láttam, a pelerin kapucnijáról folyt a víz az arcomba, a szemüvegemen az esőcsöppektől és a párától átlátni nem lehetett. Felértem a magaslatra, egy nagy szürke gomolyagba, süvített a szél, a kezem kiázva, majd odafagyott a bothoz. Úgy tűnt, mintha egy picit világosodott volna, ekkor érkeztem Campiello-ba, ahol megálltam a zarándokszállás előtt, tétováztam, menjek vagy maradjak. Bevásároltam, és a lábaim vittek tovább, úgy éreztem mennem kell, pedig láttam, hogy az idő egyre rosszabbra fordul. Menet közben még az is megfordult bennem, hogy mégis visszamegyek, egy kulturált jól felszerelt szállás volt. A döntésem nem változtatom meg!

A következő négy kilométeren teljesen átáztam, szinte felhőszakadás szerű eső ömlött rám. Amikor a borresi zarándokszállást megláttam, a semmi közepén, azt hittem sírva fakadok.
Semmilyen szárítási lehetőség, a cipők részére egy féltető szerűség alatti hely, ahová szüntelenül bevert az eső. Az épület nagyon hideg és rideg volt. Azt hittem megfagyok, belebújtam a hálózsákomban, ott próbáltam felmelegedi, csak a cipőmbe dugdosott papírgombócokat cserélgetni keltem fel. Mi lesz velem holnap? Mindenem csurom vízes!

A szélvihar egyre erősödött, az eső egyre vadabbul zuhogott, nagyon lehangoló, és elkeserítő volt. Nem szívesen gondoltam a másnapra, azt fontolgattam, hogy buszozni kellene, mint kiderült, innen az isten hátamögötti helyről szinte esélytelen, egyetlen lehetőség a stoppolás.
Na, de fel a fejjel, van egy éjszakám és reggel majd… (83)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


4 − = nulla