20.nap Sebrayo-La Vega de Sariego

“Ha többféle út kínálkozik számodra, és nem tudod, melyiket válaszd, semmiképp se bízd a döntést a véletlenre, hanem ülj le és várj. Várj még és még. Ne mozdulj, ne szólj, csak hallgasd a szíved. S mikor beszélni kezd hozzád, állj fel, és menj, amerre visz.” (Susanna Tamaro)

Az emberi élet alap jellemzője, hogy döntéstől döntésig halad. Sokan beledermednek ebbe az érzésbe, mert nem szeretik a felelősséget. Ebben a kettősségben élünk, állandóan választani kell, egyik énünk erre húz, a másik amarra. Azonban nem a külső dolgok közötti dilemma az igazi valóság, hanem az ami a szívünkben van.

20160910_100903.jpg

Gijon? Oviedo?
Álltam a “nagy elágazásnál” és a szívemre hallgattam….Oviedo, Camino Primitivo

A Camino Primitivo az ?Eredeti Út?, az első Camino mind közül. Ezt az utat járta II. Alfonz király a IX. században és az észak Spanyolországból és Európa egyéb tájairól érkező zarándokok többsége is ezt az utat választotta, hogy elzarándokoljon Santiago de Compostella-ba.
A Primitivo nyújtja a legnagyobb kihívást az összes Spanyol zarándokút közül, cserébe lélegzetelállító látványt nyújt. Az út a Kantábriai-hegységen át halad, titokzatos asztúriai és galíciai hegyi falvakat hagy maga után és a nem csekély szintemelkedésekért cserébe lenyűgöző látványt nyújt a hegység legmagasabb csúcsára, a Picos de Europa-ra.

Ketté vált az út, ketté váltak útjaink. Könnyes szemmel búcsúztunk. Lidianak a mai napon kezdődött az igazi zarándoklata. Szüksége van az egyedüllétre, az önbizalom megszerzéséhez, a félelmei leküzdéséhez, bölcsesség, tudás megszerzéséhez. Hogy miért jött, nem tudom, de sokszor láttam nagyon szomorúnak. Talán azokon a napokon volt a legfelszabadultabb, a amikor hárman voltunk, ő, Udo és én. Több alkalommal, bárban, zarándokszálláson meg is kérdezték tőlünk: – hogy, egy család vagyunk?

Údó humoros válasza erre az volt, hogy igen, ő a lányunk. Ha netán voltak többen is körülöttünk, akkor bővítette nagynénivel, nagybácsival….
Aztán jött az első trauma, amikor Údo-tól búcsúzott, ma pedig tőlem….
Remélem megtalálja amit keres, megtalálja önmagát, kérdéseire megkapja a választ.

20160910_123921.jpg

Már vártam az egyedüllétre, jó volt egyedül.  Ahogy haladtam a hegyek felé, teltek az órák, mindössze két ismeretlen zarándokkal találkoztam. Úgy tűnik, ez tényleg magányos “utazás” lesz. Nem volt hosszú, 28 km, de annál nehezebb a 852 m emelkedővel, majd 600 m lejtővel, lesznek ennél jóval kitettebb szakaszok is, a mai volt a bemelegítő. Fél távnál érkeztem a San Salvador templom és a Santa Maria hatalmas ciszterci kolostorhoz. A 892-ben felszentelt épületeggyüttes Asztúria legkiemelkedőbb középkori műemlékei közé tartozik.

20160910_115432.jpg

A környező táj, Val de Diós (Istenek völgye), aminek közepén a templom és kolostor elhelyezkedik, különösen kiemeli a szépségét. A kolostort elhagyva, a meredek kaptatón felfelé vissza-visszatekintve bámolatos rálátás nyílt a völgyre, legalján a kolostorral. A zarándokszálláson bőven akadt hely, a körülbelül 30 fős alberguet hárman lakjuk.

(102)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


4 − három =