17.nap Buelna-Poo

Itt sincs másként, az el nem végzett munka visszaüt. Esténként útrakész állapotra készítem a zsákom, hiszen reggelente, egyrészt nincs idő, másrészt mindezt sötétben és csendben kellene elvégezni. Tegnap vacsoráig, azonban mást sem tettem, mint ültem a sziklákon, éreztem a víz illatát, hallgattam a hullámok morajlását, figyeltem a naplementét. Különleges élmény volt…
Majd az elhúzódó vacsora illetve a megtett 35 km miatt az esti előkészület elmaradt, aminek következménye egy zűrzavaros indulás lett.

Reggel neki láttam a lámpa piros fényénél – ami inkább idegesítő, mint látást segítő – az ágyon, földön heverő holmijaimat zsákba terelgetni. Már szinte, teljes készültség állapotában voltam, mikor kiderült, hogy zoknim csak egy van. Hát, ez bizony probléma, lámpa elő, eredménytelen keresgélés a sötétben, zsákürítés, átválogatás. Míg ezen ügyködtem, visszajött az egyik francia hálótársunk, aki négykézlábra ereszkedve lámpával a kezében, matatott az ágy alatt, kihúz egy elosztót a falból, köszön, elmegy. Nem telt bele egy-két másodperc, amikor rádöbbentem, hogy azt én sem raktam el. Lehet hogy az enyémet vitte el? Ezek filléres dolgok, de itt kincset érnek.

20160907_080823.jpg

Telefontöltőmmel a kezemben, utána eredtem – tudtam nem lesz könnyű szót értenem vele, mert angolul nem beszélt – mutogatom a kezemben lévő töltőt, először csak néz rám értetlen szemekkel, majd kinyitotta a zsákját elővette az elosztót – közösen megállapítottuk, az bizony az övé. Igen, de akkor hol van az enyém?

Segített “átvilágítani a terepet”, sikerrel zárult a dolog, az elosztót megtaláltuk, de zoknim még mindig nem volt. A keresés folytatódott tovább, lámpával végig pásztáztam a folyosót, felmosóvödrön keresztül minden mozdíthatót megemelve, hátha valaki már a sötétben odébb rugta, folytattam a kertben a fűben, szárítókötél környékén, majd feladtam a keresést – végül a hátizsákomban este találtam rá – időközben kiválogosodott, már az albergue is kiürült, én viszont még ugyanúgy álltam, mint felkelés után.

20160907_07522557d97a09506c4.jpg

 

Többnyire ilyen kalandosak a reggelek, az eltelt idő alatt, még nem sikerült úgy startolni, hogy legalább kétszer ne kelljen átpakolni a zsákot. A késői indulásért viszonzásul egy gyönyörű napfelkelte fogadott. A felkelő nap fénye vörösen csillogott a vízen, bíborszínűre festve a tenger felett lebegő párafátylat. Hosszú ideig, csak álltam és gyönyörködtem.

“Az emberek már föl sem fogják, mi minden jót mutat meg az élet, mialatt a nap az útját járja az égen.” /Márai Sándor/

20160907_080807.jpg

Lassan elindultam, meredek és csipkézett sziklafalak és homokkal borított festői öblök váltották egymást. Menet közben különleges “arenillasi bohóság”-nak nevezett látványosság fogadott.
Egy tengerfelszín alatti szakadék, ahol a nyitott sziklahasadékokon és kürtőkön át,
hatalmas nyomás hatására, olykor húszméteres magasságot is meghaladó vízpermetet lövell ki.
Sajnos nem voltam részese a természeti jelenségnek, de a levegő áramlásának félelmetes hangját rögzítettem.

A jelzések sokkal jobbak a vártnál, de időnként adódnak elbizonytalanító és jelzés nélküli helyzetek. A mai napra nagyon sok jutott belőle, a Caminon kívül, még legalább öt alternatív útvonal létezett. Volt olyan kereszteződés, ahol minden irányt helyesnek mutatott, a szerencsétlen választások miatt, több kilométert gyalogoltunk aszfalton, forgalmas főút mellett.
Így történt ez, a déli melegben is, mai nap legnagyobb városa előtt. Llanes kőkorszakig visszatekintő történelmének köszönhetően, műemlékekkel bővelkedő, nagy kikötőváros. Azonban a szieszta idején érkező zarándokoknak ebből semmit nem mutat meg.

20160907_160100.jpg

Igy, tovább indultunk Poo- ba, de kevés esélyt adtunk, a szállásszerezésnek, mert az információink szerint nyáron magasabb áron inkább nyaralóknak, mintsem zarándokoknak adják ki. A tengerpart melleti szállást valóban megtöltötték a szörfösök, de ők többnyire sátraztak, ezért nekünk zarándokoknak is maradt kevés szabad ágy, de nem zarándokszállás áron. Kihasználva a hely adta lehetőséget, elhelyezkedés után irány a strand, az óriási hullámok lehűtötték a vizet, inkább sétálásra alkalmas idő volt, mint fürdésre. Így a sziklákon barangolva ráláttam, és gyönyörködtem, az elrejtőzött öblökben,  vízből kiálló hatalmas sziklákon.
A levegő hőmérséklete egyre csökkent, a hegyek ki sem látszottak a felhők mögül. Holnap esős nap várható.

20160907_085729.jpg

Ahogy visszaértem a szállásra, kellemes meglepetés ért. Hallottam van itt egy magyar. – Szólítottak meg. Úgy meglepődtem, hiszen itt létem alatt, magyar hangot nem hallottam.
Gyors bemutatkozás. A magyar nő június óta, önkéntes munkát végez spanyolországban, a történet érdekessége, hogy a mai napon érkezett vissza zarándokútjáról. Poo-ból indult – ahol hospitelaroként dolgozik – és 500 km gyalogolt Finisterra-ig. Jó volt vele beszélgetni, belelátni a segítők életébe. Beszélgettünk az út hátralévő részéről, ő a Primitivót járta végig.
Ezzel, bennem is új gondolatokat indított el, otthon viszonylag sokat gondolkodtam, hogy del Norte avagy Primitívo. Kevés az időm, két-három nap és dönetem kell….

(80)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


× 2 = kettő