13.nap Güemes-Santa cruz de Bezama

Búcsút vettünk a feledhetetlen güemesi szállástól, fizikailag már távolodtunk, gondolatban még Ernesto atyánál ragadtam, csak egy igazi zarándok szív képes ilyen meghitt környezetet teremteni, mindennap ugyanolyan odaadó nagy szeretettel fogadni a fáradt, sántikáló, éhes zarándokokat. Mindenkinek jut egy biztató szó, egy ölelés, történet töredékek, emlékek, képek a világjáró útjairól, ezentúl tiszta, kényelmes szállás, finom vacsora, reggeli. A legfelkapottabb út árnyékában, egyre inkább fogalmazódik meg bennem a másság, az Északi úttal kapcsolatban.

20160902_174723.jpg

Felkészülésem során több helyen olvastam, hogy a Camino szellemiségét csak a “hagyományosnak” számító, köznyelvben csak Camino-ként emlegetett úton lehet megélni. Nagyon erős élmény volt a korábbi út, és az első út élményét semmi nem tudja felülírni, úgy megérkezni Santiagóba, mint három évvel ezelőtt – most úgy érzem – soha többé nem lehet.

De az itt töltött napok tapasztalata alapján, egyre inkább körvonalazódnak a különbségek, igaz hogy, itt nem vár minden aprócska település temploma tárt ajtókkal, nincsenek olyan szemet gyönyörködtető építészeti alkotások mint Burgosban, Leonban…. De vannak, elcsendesedésre alkalmas templomok, kellemes árnyat adó fákkal, és itt van az állandóan változó táj, természeti szépségeivel, a tenger sokszor feltűnő látványa, legalább ugyanolyan spirituális élményt jelent.
Úgy gondolom, nem az épített környezet az, amely egy ilyen útnak a lelkiségét, érzelmi töltését megadja. Sokkal többet jelentenek ennél, az itt lévő emberek, akik nagyon barátságos, családias szállásokat, környezetet biztosítanak. A közös főzések, a közös étkezések, amelyek több száz személynek helyet biztosító alberguekben megvalósíthatatlanok.

20160903_202722.jpg

Ezekről nem az ott élő emberek tehetnek, ugynis a vándorló tömeget el kell látni.
Itt nincs tömeg, így mindenkire jut kellő figyelem, gondoskodás, ha maga is akarja. Megérkezéskor  segítenek levenni a zsákot, frissítővel fogadnak. Ezek mind apró, de nagyon jól eső kedvességek, hálásak vagyunk érte. Itt tényleg az igazi értelemben zarándokok lehetünk, mint ahogy már írtam, a szállások adomány alapján működnek, ez jó érzéssel tölti el az embert, szívesen adakozik a gondoskodásért a figyelemért, az ellátásért. Érdeklődéssel vannak irántunk, hány kilométert gyalogoltunk, hogy bírtuk a meleget, az emelkedőt, rendben van-e a lábunk, tudnak- e valamiben segíteni.

Az egyik este a kimosott ruháim szedtem össze, majd tétován álltam és azon gondolkodtam, mit fogok csinálni, majd fél zsáknyi vizes ruhaneművel. Odajött a hospitelaro, egy-két spanyol szóval próbálkozott, majd kivette a kezemből, és egy szárítógépbe tette, fél óra múlva szárazon, csomagolásra készen kaptam vissza. Ez is egyfajta gondoskodás.

20160903_202347

A történelem során, ennek az útnak sem kisebb a jelentősége hiszen az első zarándokok a 10. században, itt a cantabriai part mentén az Északi úton gyalogoltak. Így kerülték el a mórok által megszállt területeket. Csak később, helyezték át az útvonalat a mostani klasszikus Caminora, hogy összekössék a Navarrai, a Kasztíliai és a Leóni királyság fővárosait.

Vannak, akik teljesítménytúraként minősítetik ezt az utat, véleményem szerint ez igen szubjektív dolog. Találkoztam olyan zarándokkal a francia úton, aki minden látnivalót maga mögött hagyva, rövid idő alatt végig futotta a 800 km-t. Úgy gondolom, nem az a lényeg, hogy melyik utat járjuk, hanem hogy mi az indíttatásunk, és hogy adjunk elég időt magunknak.
A reggeli elmélkedés miatt, kihagytunk, egy nagyon szép tengeri szakaszt, ami ez az egész napra rányomta a bélyegét. A legfájóbb az, hogy utólag emlékszem, hol kellett volna figyelmesebbnek lenni. Ez az út sokkal több figyelmet kíván.

20160903_112123.jpg

Ma Somo-ból Santander-be hajóztunk, Cantabria tartomány fővárosába. A város nem nyerte el a tetszésemet, valószínűleg a délelőtt kihagyott, és megismételhetelen szakasz is közre játszott ebben. Mindezek ellenére, Santander egy kükönleges panorámáju város, amely az ország egyik legszebb – ezt hagytuk ki – öblében helyezkedik el.
A katedrálisban is szokatlan látvány fogadott, nagyon vastag falak, alacsony belmagasság, igazából csalódást okozott az épület, inkább egy bunkerre emlékeztett, mint Isten házára.
Délután Santa Cruz de Bezama-ban, azonban ismét egy lebilincselő szállásra találtunk.

(78)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


3 − = kettő