12.nap Laredo-Güemes

A nővérek kényeztető reggelije után, zsákunkkal a hátunkunk ismét útra keltünk. A tengerhez vezető út kövezete optikailag olyan hatást keltett, mintha hullámzott volna, szellemes megoldás. Lesétáltunk a partra,  beleszippantottunk a sós levegőbe, halgattuk a hullámok morjalását és percekig gyönyörködtünk az átlátszó hullámzó vízben, amely ezüstösen ragyogott a reggeli fényben.

20160902_084302.jpg

Nehéz volt elindulni, a hely maradásra késztetett. A képek örökre megmaradnak, újra és újra feltöltődhetem az emlékekből, a szürke, rohanós hétköznapokon. Megkerestük a homokpartnak azt a részét, amelyen legoptimálisabb a gyaloglás, elindultunk a több, mint 4 km-es plazson. Egy két futón, kutya sétáltatón és a sirályokon kívül senki sem volt. A földnyelv északi sarkáról, az Asón folyó torkolatán egy kishajó vitt át bennünket Santosba.

20160902_090851.jpg

A várost elhagyva, surf beach-ek mellett haladtunk el majd megérkeztünk az El Brusco magaslathoz, amely két öblöt választ el egymástól. Valóban csak egy magaslatról van szó, ennek ellenére megizzasztott bennünket. Felfelé kapaszkodva először süppedős homok, alacsony súrós aljnövényzet, nagyon keskeny úton. Ahogy emelkedett, egyre nagyobb, és csúszósabb “sziklalépcsők” jöttek szembe, melyeken néhol már csak ülve csúsztunk lefelé, hiszen egy-egy rossz mozdulatot, a hátizsák súlya alatt, nagyon nehéz lett volna korrigálni, jobb oldalon alattunk már a tenger hullámzott.

20160902_102119.jpg

A kemény munka után jött a megérdemelt jutalom. A gerincen állva gyönyörű kilátás nyílt, mind a magunk mögött hagyott Berria-öbölre, és még az előttünk álló Noja városára és a 3 km-nél is hosszabb homokos fövenyére. Természetesen a magaslat tetejéről tengerszintre vissza kellett ereszkedni, ami legalább olyan nehéz feladat elé állított mint a felmenet. Rövid pihenő után nekivágtunk a következő, sziklaképződményekkel tarkított homokföveny túránknak. Az Északi Camino-ra történő felkészülésem során, güemesi zarándokszállást a kihagyhatatlan helyek közé soroltam. A mai napnak céltudatosan lett ez a hely a végállomása.

20160902_080146.jpg

Ernesto Bustio atya, aki maga is világjáró zarándok, nagy nagy szetettel fogadott bennünket, és minden zarándokot. A hely lenyűgöző, vacsora előtt elmesélte a zarándokszáll?s kialakulásának történetetét, továbbá mesélt, a földrészeket bejáró zarándoklatairól. Hajlott kora ellenére a mai napig fáradhatatlanul dolgozik, az albergue meghitt hangulatának fenntartásán. A könyvtárában megtekinthetők a szálláson megforduló zarándokok statisztikai adatai (melyik évben, mely országokból mennyien érkeztek), sajnos magyarokat nem találtam. Este közös vacsorával, majd vacsora után egy kis kápolnában Buen Camino-val búcsúzott tőlünk.

(74)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


× hat = 6