9.nap Bilbao-Pobena

Lélekölő nap volt a mai, az Északi útnak talán ez a legvárosiasabb része. Nem volt túl hosszú és nehéz sem, de 22 km-en keresztül aszfaltúton, ipartelepeken, lakótelepeken vezetett. Tulajdonképpen a nagyvárosba és onnan kivezető szakaszoknál ez megszokott, de ez a távolság minden eddigi várost felülmúlt. Órákat gyalogoltunk kerékpárúttal egybeépült gyalogúton. Irigylésre méltó az osztottpályás, tükörsima kerekpárútjuk, a mi balatoni fagyökerektől felgyűrődött, hepe-hupás, kátyús, beszakadozott, egyik legnépszerűbb “bringautunkhoz” hasonlót sem látni.

20160830_142457.jpg

Mivel igencsak autópálya felett, mellett baktattunk, a figyelemünk egyre ink?bb a növényekre, virágokra irányult. Több sikertelen próbálkozásom volt már otthon, a golgotavirággal, itt vadon nőnek, mint a folyondár futnak minden hová, amibe csak beletudnak kapaszkodni.
A virág egy spanyol jezsuita misszionárustól, Ferrari atyától kapta nevét. Érdekes formájú virágának szimbolikája Krisztus szenvedéseire emlékeztette őt, s innen kapta az elnevezést- passio gyümölcs – a növény termése, amely tojásalakú, narancssárga szinű kis gyümölcs. Kibontottam egyet, belseje a gránátalmához hasonlít, majd megkóstoltam – óvatosan, és csak én, mivel úgy emlékeztem vannak mérgező fajtái is – édes, savanykás kesernyés ízű volt. Mivel a szedrek továbbra is kínálgatták magukat, a bizonytalant felcseréltük biztosra és a fekete bogyókkal csillapítottuk éhségünket.

20160831_081354.jpg

Kora délután már egyre jobban szemléltük a tájat, mivel négy nap után ismét a tenger fogadott bennünket. A látványt megelőzte a tenger illata, amely megcsapta orrunkat, majd pár száz méter múlva, La Arena-nál egy széles, homokos beach-re léptünk. Innen még tovább kellet menni Pobena-ba a zarándokszállásra, ahol új arcokkal találkoztunk. Jellemző ez nagy városok elhagyása után, a korábban hasonló tempóban haladók is elszakadnak egymástól.

20160830_184206.jpg

Pobena egy valóságos ékszerdoboz, az eddig helyek közül a legkedvesebb számomra.
Festői kis öböllel, hatalmas, a nyílt óceánról érkező hullámokkal.
Különösen tetszett, az öblöt jobb oldalról hat?roló hegy, amely már távolról az erdélyi Székelykövet juttata eszembe. Az öblön túl, egy picinyke kis település – ha egyáltalán településnek nevezhető – húsz-harminc házzal, kápolnával, kicsi templommal, hangulatos bárokkal és az alberggel. Az ilyen helyre történő megérkezés, gyorsan feledteti a nap szürkeségét. A délután a lazításé, csobbanás az óceánba.

(71)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


9 × = húsz(on) hét