6.nap Ziortza-Gernika

Ennek a vidéknek nincs vízszintes szakasza?
Vagy csak az utat jelölték ki annak megkerülésével?

A hullámvasutazás közben, gyorsan megérkeztünk a zenaruzzai ciszterci kolostorhoz.
A legenda szerint egy kőszáli sas, az itteni dombra ejtette le karmai között tartott koponyát, ami kétségtelen jele volt annak, hogy ezen a helyen kell felépíteni Euaskadi (baszk föld) vallási központját. A gyönyörű kolostorból, templomból álló épületegyüttest a korai érkezés miatt, csak kívülről csodálhattuk meg.

20160827_075250.jpg

A mai szakasz egyes utikönyvek szerint több mint 30 kilométer, tegnap még kacérkodtam a gondolattal, hogy a terep függvényében akár teljesíthető is. Azonban történt egy kis “baleset” az erdei ösvényen rosszul léptem le, egy kiépített lépcsőről, a bokám megbicsaklott. Iszonyatos fájdalom mellett, pillanatok alatt szakadt rólam a víz, és végigfutott bennem, hogy talán itt a vége. Percekig ültem, amíg csendesedett a fájás, először megpróbáltam felállni, majd egy-két lépést tenni, megnyugodtam, nincs akkora baj, mint amire az első percekben gondoltam.

Összeadódnak a dolgok, ahogy fáradunk, úgy lankad a figyelem is, a nagy meleg (35 fok körül is járt a hőmérő higanyszála), a köves, csúszos utak, és nem utolsó sorban a “csigaház” súlya mind-mind hozzájárul ehhez. Ezután újratervezés történt, Gernika-t céloztuk meg a mai végállomásnak, egyébként ez az Északi út egyik legnagyobb történelmi városa.

20160827_074735.jpg

Sok,kis településen vezetett át ma a Camino útvonala, már reggel induláskor a frissítő kávéról álmodoztunk, néztük a térképet hol lesz erre lehetőségünk, de a vidék falvait csalódással hagytuk magunk után, se bolt, se bár. Ez azért is volt kellemetlen, mert hétvége lévén egy bevásárlást is terveztünk a délelőttre.

Rá kellet jönnünk, hogy a mai kávénkat és reggelinket legkorábban Gernikában kapjuk meg. Többen voltunk ezzel így, a legelső bárt elérve egymás után érkeztek és pihentek meg az éhes, szomjas, izzadt, fáradt zarándokok. Összejöttünk vagy harmincan, az elmúlt öt napban már találkoztunk valahol, mindenki mesélte élményeit, nyalogatta sebeit, ápolta sérüléseit, megbeszéltük ki hová, meddig tart tart még a mai napon. Voltak búcsúzások, nem mindenki megy Santiagóig, volt aki itt Gernikában, egy holland zarándok holnap Bilbaóban fejezi be caminos utazását. Szabadidő hiányában többen járják így az utat. Tervezik, hogy jövőre onnan folytatják, ahol most abbahagyják.

20160827_083930.jpg

Napközben bőven voltak mélypontok, ahonnan fel kellett tudni állni, erőtmeríteni és tovább menni, hiszen ez az út erről is szól, önfegyelem, kitartás, elszántság, cél kell hozzá.
A délutáni városnézést fel kell áldoznom a holnapokért, a bokám kímélése miatt a bal lábam kapta a nagyobb terhelést, ezekután már az is rakoncátlankodik, így ápolgatom, kenegetem, pihentetem, hogy holnap reggel ismét útrakeljek. Hola!

  (106)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


hét × = 21