A Camino visszahív

?Valamit otthagyunk magunkból, ha elhagyunk egy helyet, ott maradunk, noha elutazunk. És vannak olyan dolgok is bennünk, amelyeket csak azáltal lelhetünk meg újra, ha visszatérünk ezekre a helyekre.?
/Pascal Mercier/

image404-e1380470268602-1024x768.jpg

Az El Camino, egy olyan ÚT amely minden zarándokot megérint, akik már megjárták többen visszavágyódnak, újra végigjárják, vagy egy új utat választanak.

Így történik ez velem is, ugyan az út hatása egy életre meg marad, de az ereje a varázsa kopik, homályosodik, mint a régi fényképek. Azt éreztem, hogy egyre jobban vágyok vissza.

858 nap telt el, hogy hazatértem az első zarándoklatomról, amikor a számítógépem előtt ülve egy határozott kattintással lefoglaltam Budapest-San Sebastian 2016.08.22. 00:55 járatát. Véglegessé vált a döntés, ismét hátamra veszem zsákomat és mintegy óriási színes csiga visszatérek Santiagóba, hiszen 2013-ban ennek reményében érintettem meg a katedrális előtti tér kövezetébe ágyazott Szent Jakab kagylót.

Mégsem volt egyszerű a döntés, sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy megengedhetem-e, hogy ismét, mindenkit és mindent hátrahagyva 40 napra kiszakadjak a környezetemből – miközben a fülemben csengett egy valahol hallott mondat:

?ha az ajtódon kopogtat a betegség nem kérdezi meg, hogy ráérsz-e, van- e időd?

Ez a kis ?visszhang? és még egy jel, volt, ami megerősített abban hogy újra peregrino legyek..

Sokan nem értik, miért vállalunk ennyi bizonytalanságot, kényelmetlenséget és fájdalmat, mert bizony a zarándoklat ritkán van fájdalom nélkül. Akik már jártak zarándokúton, azokkal könnyű megosztani ezt az élményt. Felcsillan a szemük, ha az élményeikről kérdezzük őket, és átszellemülten újra átélik útjukat.

Hiányzott az a szinte kézzel fogható SZABADSÁG érzés amit a zarándoklét alatt tapasztaltam. Ott ismertem fel azt a hiányérzetet amit a korábbi utazásaim után kerestem, de annyira ismeretlen volt, hogy szavakba sem tudtam önteni. A zarándoklat volt az, ahol teljesen át tudtam élni minden pillanatot, ahol teljesen meg tudtam élni az ITT és MOST csodáját.

Csodálatos élmény eggyé válni a természettel, a fényekkel a színekkel, az illatokkal, a gyönyörűséges virágokkal, fákkal, hegyekkel, völgyekkel és rájöttem ez adja az embernek a legtöbb energiát.

Hiányzott a csendes, magányos gyaloglás, a napfelkelték, a csodálatos szín kavalkádba burkolózó naplementék látványa, a csendes középkori kis városok a pihenésre, elmélkedésre váró öreg templomaikkal, a lenyűgöző méretű bazilikák, a hulla-fáradt vánszorgó megérkezések, a különleges ?találkozások? amelyek spirituális gondolatokat nyitottak meg a Mindenség felé.

pillangos copy

Immár egy kevésbé ismert, de páratlan természeti szépséget rejtő utat a Camino del Norte-t azaz Északi utat választottam.

Az északi Camino más, mint a francia út kevésbé járt, kevésbé jelölt, valamivel hosszabb, eltévedések nélkül 899 km, 16.000 m szintkülönbséggel, amelyet egyes leírások alapján 256 óra alatt lehet megtenni.

A francia-spanyol határon fekvő Irun városából indul és az Atlanti óceán spanyolországi partját követve vezet el Santiago de Compostelába.

A vidék vonzza az esőt, ezért megfelelő esővédő ruházattal kellett készülni, ami talán a kopogtató esőfelhők elriasztására is alkalmas lehet.

kabátvásárlás

 

Fáradtabban indulok mint három évvel ezelőtt, kevesebbet készültem mind mentálisan, mind fizikálisan, de bízok magamban és hiszek az Égiek segítő erejében.

HOLA! (122)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


négy + = 12