Ribadiso-Lavacolla

2013.09.28.

Szakadó esőben tettem meg a mai 34 kilométert, ez volt az a nap, amikor úgy éreztem soha sem érkezem meg. A hegyoldalról lefelé zúdult rám a sár, víz. A cipőmből minden egyes lépésnél fröccsent ki a sáros víz. De Galícia így a sűrű vízfátyolon keresztül is gyönyörű.
Esőben minden másnak látszik, mint verőfényben, és a világ ezen arca is igazi, lényeges.
 Különös fák vesznek körül. Nem a göcsörtös öreg tölgy barátaim, hanem hatalmas szálegyenes daliák. Kérgük két-három méteres csíkokban pereg le ezüstös törzsükről. Eukaliptuszok.
Lavacollában szálltam meg. Régen a zarándokok itt mosakodtak és tisztultak meg, mielőtt beléptek Szent Jakab városába.
Itt vagyok egy napra, sőt kevesebb mint 10 kilométerre Santiagótól.
Néhány pillanatra örvénylő izgalom lesz úrrá rajtam, holnap….Holnap belépek a katedrálisba!
Különös végigjártam a Camínót úgy, hogy a végcél, Santiago meglehetősen ritkán jutott eszembe. Mindig csak a következő állomásra koncentráltam, az kötötte le minden figyelmemet, és az ami útközben történt velem. Arra hogy milyen lesz megérkezni, csak ritkán gondoltam. Maga az Út volt fontos! Most közeledik a nagy cél, amely a sok kis cél puzzle-darabjaiból rakódik össze.

(182)

One thought on “Ribadiso-Lavacolla

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


kettő + = 4