Portomarín-Palas de Rei

2013.09.26.

image370-1024x76852451faeb70c2.jpgKorom sötétben, tejszerű sűrű ködben kapaszkodtam felfelé az erdei kaptatókon. Csak egy-egy bagoly huhogása törte meg az erdő csendjét, nagyon misztikus volt. A fejlámpa fénye adott némi világosságot,  amellyel figyeltem és kerestem, kövön, fákon a sárga nyilakat.
Napközben az égen sötét felhők tornyosultak, néha viharos széllökésekkel, de szerencsére nem esett.
Egyre inkább feltűnnek a mediterrán éghajlatot kedvelő növények, megjelentek az ezüstösen csillogó eukaliptuszfák, a pálmafa, kaktusz, babér, citrom.
A hortenziabokrokrat, sőt sövényeket mind lefényképeztem volna, oly gyönyörűek. Különböző színű, és néhol tányérnál is nagyobb virágaik csodálatosak!
Az erdő amiben jártunk, ehető gyümölcsökkel ajándékozott meg, a feketeszedersövény az út kezdete óta folyamatos utitársunk, rendszeresen dézsmáljuk a mézédes flavonoidban gazdag gyümölcsöt. Zarándokotól tudtam meg, hogy a szelídgesztenye nyersen is fogyasztható és sok energiát ad. Valóban finom, de nekem a sült gesztenye az igazi.
Órásra nőtt bogarakkal “találkoztam” .
A kőből épült, és a vidékre jellemző gabonatárolók /hórreos/ minden családi gazdaságban megtalálhatók, ezekben tárolják a helyi termést, elsősorban kukoricát, elzárva a rágcsálóktól és az esőtől.
Lefényképeztem tegnapi “hálótársamat”. Saját készítésű szerkezetével járja az útját.

(160)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


+ kilenc = 10